Békében, szabadságban, igazságosságban – beszélgetés Fazakas Attila önkormányzati képviselővel

Fazakas Attila 1974 januárjában született, Marosvásárhelyen, ahol tizennyolc éves koráig élt. A főiskolát Szatmárnémetiben, az egyetemet Kolozsváron végezte. Családos ember, van egy négy és egy hét éves gyermeke. Palotavárosban él, Fehérvárt, a második szülővárosának tekinti. Mint mondja közéleti szerepvállalásával szeretné elősegíteni, hogy a fiatalok maradjanak itthon és békében, szabadságban, igazságosságban élhessenek a Kárpát-medencében.

Mikor kezdett először közélettel foglalkozni?

Erdélyben születtem és éltem le életem egy jelentős részét. Tíz éves koromban a Szabad Európa Rádiót hallgattam, ami az akkori Erdélyben még büntetendő volt. Szüleim meg is rettentek, hogy ez miért érdekel engem ennyire; nyilván attól tartottak, hogy ezt elkotyogom valahol. A Ceausescu-rezsim bukásának napja engem is az utcán talált, tizenöt esztendősen, ez belém ivódott, ettől kezdve erősen foglalkoztatott a magyar érdekképviselet és ezáltal a magyar szabadság kivívása. A középiskola elvégzése után három évig Szatmárnémetibe jártam főiskolára, majd átkerültem Kolozsvárra, egyetemre a magyargyűlölő Funar-korszak kellős közepén és bekapcsolódtam a diák érdekképviselet munkájába.

Székesfehérvárra hogyan és mikor hozta az élet?

2000-ben, az akkori munkahelyem révén kerültem Székesfehérvárra. 2006-ban csalódás ért, mert egy nagy változásban reménykedtem. Ekkor kezdem el keresni egy olyan politikai közeget, akik még úgymond „tiszták”, korrupciós ügyektől mentesek, és nem mellesleg konzervatív, nemzeti vonalat képviselnek. Még a párttá alakulás előttről voltak kapcsolataim budapesti jobbikosokkal, mivel ugyanazon értékrendet képviselünk, adta magát, hogy hozzájuk csatlakozom.

A Jobbik sokat változott és ez különösen igaz a fehérvári szervezetre. Milyen céljai vannak a városban?

A párton belül a magyar–magyar kapcsolatok fejlesztése, új szintre emelése az egyik fő feladatom, amit – erdélyi lévén – a szívügyemnek is tekintek, egyedüli jobbikos vagyok a MÁÉRT kiemelt szakbizottságában. Szeretném, ha ez a téma nem csak országos, hanem önkormányzati szinten is megjelenne. Ebben egyébiránt nem állunk rosszul Székesfehérváron; nem azt mondom, hogy csillagos ötöst érdemel ez a terület, de látok pozitívumokat e témában. Én még inkább erősíteném helyben a magyar–magyar kapcsolatokat, elsősorban testvérvárosainkkal, gondolok például a Gyulafehérváron élő kicsiny magyar közösségre. 2015-ben a Magyar Országgyűlés meghirdette a Magyar Szórvány Napját, ennek szellemében szeretném, ha egy hiánypótló magyar rendezvény valósulhatna meg Gyulafehérváron, – ezzel kapcsolatosan a legutóbbi Közgyűlés alkalmával írásbeli kérdést is tettem fel polgármester úrnak. Nekünk természetes a magyar szó, a magyar iskola megléte, a magyar kulturális tér, ott viszont egyetlen kulturális esemény is reményt és hitet ad a megmaradáshoz.

Véleményem szerint szintén nem használjuk ki a magyar-magyar gazdasági kapcsolatokban rejlő lehetőségeket, ami pedig akár „adu ász” is lehetne a kezünkben a regionális együttműködés terén.

Szintén nagyon fontos kérdésnek tartom, hogy a fiatalok maradjanak itthon, hiszen jelenleg sokan közülük külföldre távoznak és a közeli Budapest elszívó hatása is nagy. Erre megoldást jelenthetne helyben, ha bérlakásokat építenénk, vagy használt lakásokat biztosítanánk fiataljainknak, különös tekintettel a tanárokra, óvodapedagógusokra, egészségügyi dolgozókra, tehát összességében mindenképpen szükséges lenne a város bérlakás-állományának növelésére, amellyel a fiatalok helyben maradását segíthetnénk. Kiemelten fontosnak tartom a KKV szektor erősítését, a fiatalok ezirányú segítését, hogy minél többen Fehérváron kamatoztassák tudásukat.

A kampányunkban végig hangsúlyoztuk és nagyon komolyan gondoltuk a közlekedés, egészségügy és az oktatás fejlesztését. Merem állítani, hogy Magyarországon Székesfehérvár az egyik legrosszabb helyzetben levő megyeszékhely, ami a közösségi közlekedést illeti, ami főleg a magas iparűzési adóbevételek tükrében érthetetlen.

A közösségi közlekedés fejlesztése elengedhetetlen, hogy esélyt adjunk az autós forgalom csökkentésére, a tisztább környezet megteremtéséhez. Kifejezett célom, hogy a város radikálisan többet költsön oktatásra és egészségügyre is, felelősen és átláthatóan gazdálkodjon közösen megtermelt forrásainkkal, többek közt erre kaptunk felhatalmazást a fehérváriaktól. Fontosnak tartom továbbá, hogy mindenkinek legyen megadatva, hogy normális körülmények között elmondhassa a véleményét.

Ha már itt tartunk, hogy látja a helyi sajtót itt Székesfehérváron?

Kifejezetten rossz, hogy egy propagandává süllyedt megyei hírlap van és sajnálom, hogy vannak olyan jó ismerőseim ott, akik három forintért eladták magukat.

A Fehérvár Médiacentrum működését teljesen új alapokra helyezném. Sértő számomra, hogy nagyon egyoldalú. Egy önkormányzati fenntartású médiaszereplőnél alap kellene legyen az, hogy minden politikai szereplő a támogatottságának megfelelően tudja benne kifejteni a véleményét. Ez évek óta nem így van, küzdeni fogunk, hogy a jövőre nézve ez radikálisan megváltozzon.

Magánemberként hogy néz ki az élete?

Van egy kisvállalkozásunk, amiben a közéleti szerep mellett továbbra is napi szinten dolgozom. Feleségemmel négyéves kisfiúnkat és hétéves kislányunkat neveljük. Gyerekeim sokszor szomorúak, hogy sokáig dolgozom, de meggyőződésem, felnőtt korukban értékelni fogják, hogy micsoda nagy megtiszteltetés, ha az ember a nemzet és ezen belül a Fehérvár szolgálatában állhat.

Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy az informatikában is értékteremtő munkát végezzek, tanuljak és szakmai tapasztalataimat is Fehérvár szolgálatába állítsam. Régen sokat túráztam, de most sajnos nincs időnk erre, a kevés szabadidőmet igyekszem a családommal tölteni.


Forrás: szekesfehervar.hu
A beszélgetést és a képeket Bácskai Gergely készítette.

Oszd meg!
Share on Facebook
Facebook